Magazin

Egyre elterjedtebbek a Côtes de Provence-i roséborok jellegzetes stílusát utánzó palackok és címkék, de nem kell kétségbeesni: Provence szerint ezek a replikák nem tudják felvenni az eredetiekkel a versenyt!

A provence-i rosé a XXI. század borkereskedelmi sikertörténete. 2002 és 2021 között a világ rosétermelése 45 százalékkal nőtt, miközben a borfogyasztás általában csak 3 százalékkal emelkedett. Hogy lehet ilyen körülmények között mégis kiemelt helyen a provence-i rosé? Vajon a stílus képes a nagyszerűségre?

Az Amerikai Egyesült Államok a második helyen áll a rosé fogyasztás terén, Franciaország után. Bár fogyasztási szintjeik hasonlóak, a rosé trón továbbra is a franciáké, noha az elmúlt évek azt mutatták, hogy Amerika termelése jelentősen megnőtt. Ez főként annak köszönhető, hogy a borászok új borkészítési technikákkal kísérleteznek.

A francia kormány a tavalyi évben számos új törvényt fogadott el, amely élre állítja a borok körüli világot, az átláthatóság kedvéért. A legnagyobb visszhangot az a módosítás keltette, amelyben szigorúbb borászati szabályokat vezettek be az éttermekre, bárokra és kávézókra vonatkozóan. A létesítményeknek ugyanis ezentúl minden felszolgált bor eredetéről teljes körű információt kell feltüntetniük.

A nemzetközi szaksajtó sokszor említi a már-már mágikusan sejtelmes „francia paradoxon” kérdéskörét. Mi is valójában maga a kérdés...

Az utóbbi évtizedekben a rosé borok gyártása robbanásszerűen megnőtt Provence-ban, mondhatni más színek rovására, hiszen manapság a régió több mint 90 százalékban rosé előállításával foglalkozik. Ennek ellenére hiba volna azt gondolni, hogy minden termelő felhagyott a vörös- és fehérborkészítés hagyományával. Szerencsére továbbra is helyet kapnak a provence-i horizonton a fehér- és vörösborok, hiszen ezek a borok ugyanúgy hozzák a régióra jellemző kiválósági szintet. Ezen a gyönyörűen napsütéses éghajlaton remek vörösek készíthetők, és van elég hűvös hely a magas minőségű fehérek előállításához. A cikksorozat első részében következzenek a provence-i vörösborok.

Az utóbbi évtizedekben a rosé borok gyártása robbanásszerűen megnőtt Provence-ban, mondhatni más színek rovására, hiszen manapság a régió több mint 90%-ban rosé előállításával foglalkozik. Ennek ellenére hiba volna azt gondolni, hogy minden termelő felhagyott a vörös- és fehérborkészítés hagyományával. Szerencsére továbbra is helyet kapnak a provence-i horizonton a fehér- és vörösborok, hiszen ezek a borok ugyanúgy hozzák a régióra jellemző kiválósági szintet. Ezen a gyönyörűen napsütéses éghajlaton remek vörösek készíthetők, és van elég hűvös hely a magas minőségű fehérek előállításához. A cikksorozat második részében bemutatkoznak a provence-i fehérborok.

Az IGP, vagyis az Indication Géographique Protégée (védett földrajzi jelzés) egy európai elnevezés, amely 1992-ben jött létre. Az IGP 2009-ben váltotta fel a francia "Vins de Pays" (országborok) megnevezést, amelyet 1968-ban hoztak létre. Az országborok célja az volt, hogy értéket adjanak egy adott földrajzi területről származó boroknak (például Côtes-de-Gascogne, Pays-d'Oc, Val-de-Loire stb.). Az IGP-nek, mint az AOC-nak (Appellation d'Origine Contrôlée - eredetmegjelölés) is, meg kell felelnie egy előírásokat tartalmazó cahier des charges-nak (műszaki előírásokat tartalmazó dokumentum), de ez az előírásokat tartalmazó dokumentum nyitottabb és rugalmasabb. Az IGP védi azokat a borokat, amelyeknek legalább az egyik termesztési vagy borászati lépése a jelzéshez kapcsolódó földrajzi területen történik. A földrajzi terület tehát szélesebb. A szőlőtermesztési és a borászati módszerek kevésbé korlátozóak. Az IGP több szabadságot biztosít a borászok számára. Franciaországban 74 IGP bor található, amelyek három típusba sorolhatók: regionális IGP, megyei IGP és kisebb területek IGP. Az IGP borok a francia borászati termelés egyharmadát teszik ki.

Az AOP, azaz az Appellation d'Origine Protégée (Védett Eredetmegjelölés) egy minőségi szintet jelöl a borok és más mezőgazdasági termékek, mint például az olívaolaj esetében, amely a legmagasabb szintű "védett eredetű" termékekre vonatkozik. Az AOP koncepciója az Európai Unió új bormarketing szabályozásából ered, amely 2009 augusztusában lépett hatályba. Ennek értelmében az eredetvédelem alapú minőségi rendszer kötelező az egész EU-ban, amely két osztályba sorolja a borokat: eredetmegjelölés nélküli és eredetmegjelöléssel rendelkező borok. A hagyományos AOC (Appellation d'Origine Contrôlée) megjelölés továbbra is használható.

A luxusipari óriás, a LVMH csoport - amelynek zászlóshajója a Louis Vuitton divatmárka - Moët Hennessy részlege bejelentette, hogy többségi tulajdonrészt szerzett a provence-i rosé borokat előállító Château Minuty borászatban. A borászat értékét 350 és 450 millió euró közöttire becsülik. A felvásárlással a cég tovább bővíti prémium rosé portfólióját, amely már tartalmazza 2019 óta a Château Galoupet borászatot és 2020 óta a Château d'Esclans.