Magazin

Minden bor alapja a gyümölcs. A szőlő nélkül a legjobb hordó vagy a legmodernebb technika vagy akár a legképzettebb borász sem tud segíteni. Ezen gondolkodtam és rájöttem, hogy miközben gasztronómiai magazinok tucatjai foglalkoznak a tökéletes panír elkészítésének kérdéseivel, egyik sem említ egy szót sem a zsemlemorzsáról.

Gazdag textúra, citrusok, krémes gyümölcsös jegyek, Provence-ra jellemző virágillatok és hívogató, csillogó halvány barackszín. Ez a Vinotiq Étalon rosé 2020, a magyar tulajdonban lévő Vinamicum Kft. első saját bora, ami kétségkívül elhozza Provence-ot Magyarországra.

Álmaimban sétálok a macskaköves utcákon. Felébredek. A reggeli kávém után felpattanok egy színes, hatalmas fonottkosaras biciklire, eltekerek a legközelebbi levendula mezőre és piros-fehér kockás terítőn elfogyasztom a reggelimet, ami természetesen egy ínycsiklandó baguette, sajttal és zöldségekkel körítve.

A koronavírus hatásai rengeteg iparágra mértek döntő csapást. A turisták elmaradása, a vendéglátóhelyek, szállodák bezárása a borágazaton is gyorsan és erősen érződni látszik. De mi lesz a borászokkal, ha megtelnek a borospincék?

Ha elvégzünk egy házimunkát, hogy esik jobban: összecsapva, csak nyűgként felfogva, vagy odafigyelve. Ha nem is szeretjük magát a kötelességet, mégse mindegy hogyan viszonyulunk hozzá.

Az elmúlt évszázadok során a borászok nemcsak a saját ízvilágukat, de nyelvüket is kifejlesztették, így ajánlott megismerkedni a szőlőtermesztés kulcsfogalmaival. Ráadásul ezek többségét a mai napig franciául használják.

Az üzletekben bóklászva kezünkbe akad egy palack, AOC felirattal. A kerti partin rákérdezünk, mi is ízlett annyira, s azt a választ kapjuk, a házigazda csak Côtes de Provence borok közül válogat. Az étteremben kirendelt bor mellé felhívják figyelmünket az IGP megjelölésére is. De mégis - mi micsoda?

Egyre erősebben megfigyelhető az a tendencia, hogy hírességek borkészítésbe fognak, pincészeteket, szőlőültetvényeket vásárolnak fel, vagy csak valamelyik borászattal együttműködve elkészítenek egy-egy palackot. Vannak, akik kizárólag személyes használatra ruháznak be a birtokokba és vannak, akik névértéküket, hírnevüket eladási eszközként használják a boriparban.

Provence Franciaország délkeleti részén terül el, Provence-Alpes-Côte d’Azur régióban. A nagyjából 26 ezer hektáros borvidéket a Földközi-tenger, a Rhône folyó és a Côte d’Azur határolja. Változatos domborzatának, klímájának, talajösszetételének köszönhetően sokféle szőlőnek és borászatnak ad otthon, de ami mindenhol változatlan, az a rosé életérzés.

A rosé térhódítása tagadhatatlan, sikertörténete pedig több tényezőre bontható. Bár a franciák évszázadok óta minden adandó alkalommal előszeretettel fogyasztják, nemzetközi szinten is egyre nagyobb teret hódít magának.

Cédrusligetek ragyognak a verőfényes napsütésben, lila levendula mezők hullámoznak a hegyek lankás oldalain, Provence meghitt pincészetei, akárcsak szétgurult gyöngyszemek, végtelen szőlősoraikkal elvarázsolnak. A nyár és a rosé kéz a kézben járnak, akármelyik ételhez is társítjuk garantáltan előidézi azokat a kora estéket, amikor egy röpke pillanatra megáll az idő múlása.

A borkóstolás rituáléja általában a bor színének megfigyelésével kezdődik. A látvány, az első benyomás. A szín megfigyelése tehát különös helyet foglal el az ízlésben. Főleg ennél divatos bornál, a rozénál, ahol a színskála igen változatos.