Magazin #France

A Provence név a latin „nostra provincia” kifejezésből ered, aminek jelentése: az én tartományom. Nem véletlenül kezelték már a római hódítók is kiemelten fontosként ezt a területet. A rózsaszínű bor napjainkban reneszánszát éli és Provence a rosékészítés etalonja.

A francia Riviéra nem véletlenül az egyik legismertebb nyaralóhely Európában. A nagyjából 120 kilométeren elterülő Azúr-part néven is elhíresült szakasz mentén Michelin-csillagos éttermek, luxus szállodák, hangulatos tengerparti klubok, butikok és lehorgonyzott jachtok váltogatják egymást. Mindenki itt tolong, aki számít. A-listás szupersztárok, a divat szakma legnagyobbjai, sportoló klasszisok, és bárki, aki megengedheti magának.

Világos homok, türkizkék, csillogó tenger. Az aktuális divatirányzatoknak megfelelő színű napernyők rengetegében strandklubok és bárok. A partokon szupersztárok, az öbölben pedig a hozzájuk tartozó szuper-jachtok. Ez St. Tropez leghosszabb, leghíresebb és legnépszerűbb strandja, a Pampelonne.

Elegáns, fákkal szegélyezett körutak, csinos butikok, kiváló éttermek, tele aranybarnára sült vendégekkel. Nem véletlen, hogy ez a miliő - a Fölközi-tenger élénk kékje, amely körbe öleli az öblöket, a szigeteket és az arany tengerpartokat - sok művészt és idelátogatót megihlet. A francia Riviéra évtizedek óta tartósan elbűvölő célpont a nagyérdemű számára. Ugyan nekünk, magyaroknak a Balaton a Riviéra, azért érdemes néhány szót ejteni a magyar tenger francia nővéréről, a Côte d'Azurról is.

A francia szokások között nehéz lehet eligazodni. Noha nincs annál tipikusabb, mint egy roppanós bagettet puha brie-vel párosító, behűtött Chenin Blanc-ot kortyolgató francia, egy üveg bort vacsorameghívásra magunkkal vinni máris abszolút non-non-nak számít Franciaországban. Finoman fogalmazva is sajátos! De talán épp ettől szerethető olyan nagyon.

Nyáron Provence-ban és a Côte d’Azur partján a nappali hőmérséklet épp elég indokot szolgáltat a medence melletti lustálkodáshoz. Ez az évszak dúskál azonban a különféle, jobbnál jobb programokban is, hiszen a levendula a virágzik, a szüret hamarosan érkezik, a napraforgó mezők pedig sárgán pompáznak. Júniustól szeptemberig a legforgalmasabb fesztiválidőszak köszönt Provence-ra és a környező térségekre. A pihenés után - vagy néha helyett - érdemes nyakunkba venni a városokat, hiszen a nyár a fesztiválok ideje. Gondot csak a bőség zavara okozhat, mivel olyan világhírű események közül kell választani, mint a Jazz à Juan (1960 óta) és a Le Festival d'Avignon (1947 óta). Akárhova is utazunk, Provence összes nagyvárosában és számos kisvárosában legalább egy figyelemre méltó mulatságot rendeznek a melegebb hónapokban, következzen ezek közül egy maroknyi.

A provence-i hagyományok egész évben beragyogják a helyi lakosok életét, a városkák és a falvak saját, színes ünnepi események forgatagában élnek. A Camargue fesztiválok márciustól októberig töltik meg az utcákat, a hagyományos Arlésienne jelmez különleges alkalmakkor kerül elő, s a carreto ramado látványos kavalkádja komótosan halad át a falvakon. A térség bővelkedik a népszokásokban, sőt mi több, olyan gazdag kultúrát kínál, hogy Frédéric Mistral, az 1904-es irodalmi Nobel-díj nyertese egy egész múzeumot szentelt neki. A Museon Arlaten mondhatni Provence néprajzi múzeuma.

A levendula nyugtató, finom illata és mély lila színe évszázadok óta elvarázsolja az embereket. Alapos okkal, hiszen felhasználása igen sokrétű: egyaránt helyet kap dekorációk, receptek, valamint természetes gyógymódok között is. Ha pedig levendulára gondolunk, akkor nekünk magyaroknak Tihany, s utána egész biztosan Provence az, ami eszünkbe juthat.

Marseille-től 55 kilométerre keletre, a Földközi-tenger szele elől elszórtan megbújva nyolc bandoli településre bukkanhatunk. Lakóik komolyan veszik a roséjukat, nem csak termésük nagy részét szentelik ennek - a 2020-ban készített 55 ezer hektoliter bor 74%-a rosé volt -, de kiváltságos helyet is biztosítanak neki a vacsoraasztalnál.

A fenséges Provence számtalan oldalról bemutatásra került már és soha ki nem fogyható témaként még rengeteg szentimentális elbeszélést lehet róla készíteni. A lila levendulamezők, a szőlőültetvények és a napraforgó táblák a Földközi-tengerrel vagy egy-egy helységgel a háttérben kétségkívül varázslatos látvány nyújtanak, olyannyira, hogy szinte belebújnánk az álomképbe. Azonban érdemes néha ezek mögé tekinteni, s a praktikusabb ismerkedés felé venni az irányt. Jöjjön Provence eddig rejtett, ám számokban jól mérhető oldala.

Augusztus vége utolsó tiszteletét teszi a nyár előtt, ám egyúttal felkészít az őszi szezonba való átmenetre is. A nyár szerelmesei - amíg csak lehet - nem veszik tudomásul, hogy a nappalok egyre rövidebbek, az esték sötétek, a reggelek ropogósak, az éjszakákba nyúló mulatáshoz pedig jól jön egy kiskabát. De ahogy a fák lengedeznek a hűvös szélben, a kékszajkók dél felé veszik az irányt és a levelek megváltoztatják a színüket, úgy szépen lassan mindenki ráébred: az ősz úton van.

A jó bornak nem kell cégér! - tartja a mondás, hiszen a finom bort mérő kocsmához akkor is oda találnak, ha nincs kinn a cégére. Ez bizonyára a jóhelyek fortélya. De mégis mi vonzza a vásárlót egy üzletben a bor felé? Noha a modern kereskedelem világában elengedhetetlen a cégér, még talán ennél is csalogatóbb az első pillantás, azaz a boron szereplő címke és maga a palack formája. Míg ezutóbbinak már egy teljes cikket szenteltünk korábban, a legfontosabb információkat feltüntető kis matricának is érdemes külön figyelmet szentelni.