Peter Mayle - a provence-i brit

2021. február 18.

Peter Mayle izgalmas életének színtere Angliától, Barbadoson át, egészen Amerikáig a világ egy igen nagy részét lefedte. Az író élete legkedvesebb éveit mégis Provence-ben töltötte, s ez is hozta meg neki a világsikert. Következzen hát számtalan híres könyv születésének története.


Peter Mayle Brightonban született, a család harmadik, legfiatalabb gyermekeként. Szülei a második világháborút követően Barbadosra költöztették át a családi fészket, ahol apja a gyarmati hivatalok egyik alkalmazottjaként dolgozott. Mayle egészen 16 éves koráig e trópusi közegben szocializálódott, amikor is úgy döntött, visszacseréli a napsütést az esős Angliára. Londonba érkezve nem sokat késlekedett, 18 évesen megszerezte első jól fizető állását a Shell gyakornokaként. Némi ott töltött idő után rádöbbent, hogy jobban érdekli a reklámszakma, mint az olajipar, ezért gyorsan hozzá jobban illő munka után nézett. A jó szerencséjének köszönhetően könnyedén el tudott szegődni ahhoz a reklámügynökséghez, amelyik abban az időben a Shell marketing útját egyengette. Az igazgató, látva ambícióit felajánlotta neki a cég junior pénzügyi vezetői posztját, ám Mayle ekkor már tudta, az iparág kreatív oldala közelebb áll hozzá, ezért a pénzügyet rövid időn belül szövegírásra, Londont pedig a new yorki irodára cserélte.

Időközben azonban máshol is felfigyeltek rá. Nem meglepő módon népszerű lett a munkaadók körében, így került vissza Londonba, egy másik reklámügynökség központi irodájába és annak kreatív csapatának az élére. Itt amellett, hogy végre teljes egészében a szívének kedves területen dolgozhatott, megismerkedett a leendő filmrendező Alen Parkerrel, akit kollégái között tudhatott. Munkássága olyan jól prosperált, hogy a 60-as évek közepén egy társával megvásárolta a céget, négy évvel később pedig el is adta az amerikai BBDO csoportnak, ahol Mayle kreatív igazgató lett. Innentől kezdve élete tárgyalásokból, ellenőrzésből, valamint az Amerikai Egyesült Államok és az Egyesült Királyság közötti ingázásból állt. Hamarosan rá kellett döbbennie, hogy ez az életmód - bár a ranglétra csúcsára juttatta-, egyben el is távolította az általa hőn szeretett írástól. Mikor a 70-es évekre elege lett a túlórákból és a mókuskerékből, felmondott, Denvonba költözött és idejét írói munkásságának szentelte.


Első könyve a Honnan jöttem? (1973) egy fiatalember útmutatója az élet útvesztőjéhez, amelyet még sok hasonló kaliberű kötet követett. Mayle előszeretettel írt az élet nagy kérdéseitől, mint a mennybejutás, az első szexuális élmény, a babavárás vagy a válás témája, miközben ő maga is apává vált és túl jutott két házasságon.

1987-ben Mayle és harmadik felesége Jennie még nagyobb változásra vágyott, így Devonból átköltözött az óceán túloldalára, egy parasztházba Ménerbesben, a Provence-i Luberon régióban. A tervük a ház felújítása volt, miközben Mayle egy regényen dolgozott. Hónapok múlva írt ügynökének egy hosszú levelet, amelyben kifejtette, hogy nem sikerül előrehaladnia írás terén, részletezve a franciákkal való ügyintézés megpróbáltatásait. Írjon még 250 oldalt ebből - érkezett a válasz -, és találok egy kiadót. Így született meg az Egy év Provence-ban (1989) bestseller, később televíziós adaptáció és sorozat, amely telibe találta a brit középosztály növekvő gazdagságát és étvágyát a francia életmód, valamint a Côte d'Azur-i nyaralások után.

Ezt követően Mayle két további költetettel ajándékozta meg az olvasókat, elkészült az Örökké Provence (1991) és a Még mindig Provence (1999), közben pedig megszületett a Hotel Pastis (1993) is. Ekkorra azonban a rajongók zarándokútja egészen a ménerbes-i ház ajtajáig tartott, s az utolsó csepp akkor került Mayle poharába, amikor a kerti bokrok között egy rejtőzködő fotóst talált.


Eladta a házát, és a Long Island-i Amagansettba költözött, amely egy nyári játszótér New York gazdagjai számára. Látszólag jól tudott ott dolgozni, csak úgy ontotta a könyveket. Itt készült a Monaco, mon amour (1996), a Hajsza a Cézanne-ért (1997) és a Kutyaélet (1995) is. De nem tudott ellenállni Franciaország csábításának, 1999-ben visszatért Provence-ba, egy félreeső kúriába Lourmarin közelében. Az itt készült Bor, mámor, Provence (2004) hozta el karrierje legnagyobb sikerét, amelyből rövid időn belül film is készült, Russell Crowe főszereplésével. Érdekesség, hogy a rendező, Ridley Scott, Mayle jóbarátja volt még a reklámszakmából, s Provence-ban pedig a szomszédja.



Mayle könyveit a Csatorna mindkét oldalán bírálták az angol sztereotípiáknak megfelelő franciaábrázolása miatt. Panaszkodtak rá a turisták, akiknek nem sikerült olyan könnyen alkalmazkodniuk, mint neki. Gyakran hibáztatták a lakásárak emelkedéséért, amelyet a hazájukból elköltöző, második otthont vásárlói okoztak. Egy azonban vitathatatlan, Mayle igazán gazdag, szórakoztató szépirodalmi örökséget hagyott maga után, miatta elég csupán a könyvespolcig sétálni, ha el szeretnénk jutni Provence-ba egy délutánra. Peter Mayle rövid betegség után 78 éves korában halt meg, Provence-i örökbefogadott otthonában.

címlapkép: © Jenny Mayle